Emlékszem, hogy amikor kislányként még faluban laktam milyen természetes volt az, hogy a kerékpárt toljuk ki, ha el kell intézni valamit és nem a gépjárművel állunk ki. Jó volt nézni reggelente, hogy már az óvodások is biciklivel mennek az óvoda felé, bár ők még gyermekkerékpárra pattantak csak, melyen pótkerék is volt. Mi iskolások már nagyobb méretű, emlékeim szerint 20-as biciklin mentünk egymás mellett, hiszen miénk volt az egész utca teljes szélességben. A faluban emlékeim szerint csupán az orvos járt gépjárművel, ha sürgős esethez hívták, egyébként ő is kerékpárral érkezett az orvosi rendelőbe. Egyszer városban lakó iskolatársam látogatott meg szombaton és vasárnapra is nálunk maradt. Ő meglepetéssel szemlélte, hogy mindenki gyalog vagy kerékpárral mozdul ki otthonából, hiszen a városban alig látni biciklit. Szombaton, az uzsonna után pironkodva árulta el, hogy eddigi élete során csupán kétszer ült kerékpáron és mindkétszer az utca köve állította meg dőlését. Édesapám ekkor fogta meg a kezét és tanította meg a csendes utcácskában kétkeréken közlekedni. Több információ gyerek kerékpárokról: www.jokerekpar.hu